Állatitermék és Élelmiszertartósítás Technológiai Tanszék

A kezdetektől 1985-ig 

Intézményünk jogelődjei oktatási és kutatási tevekénységében már a kora szakaszban megfogalmazódik a kertészeti termékek feldolgozásának oktatási, kutatási szükségszerűsége.
A Kertészeti Tanintézetben Dr. Győry István kémiai ismereteket oktató tanár az, aki 1894-től önálló tárgyként Kertészeti technológiát (mai nevén Élelmiszertechnológiát) ad elő, és ezzel kezdetét veszi a diszciplína elméleti és gyakorlati megalapozása. Tananyagában a kertészeti termékek tárolása, feldolgozása és értékesítése szerepel. Győry tevékenységét 1913-1919 között Buchta Viktor folytatja. A sokoldalú, népszerű, később méltatlanul elfeledett tanár nagy érdeme a tárgy gyakorlati oktatásának gyors átszervezése, modernizálása. 
A szakterület oktatását, irányítását 1919-1920-tól Dr. Szabó Béla veszi át, aki aztán hosszú időn át nagy egyénisége a hazai élelmiszertechnológia felsőfokú oktatásának és gyakorlat-orientált fejlesztésének. Az oktatási egység1939-ben kapja meg  az Élelmiszertechnológiai Tanszék nevet, és a szervezeti egység fő feladata a kertészeti eredetű növények feldolgozási technológiájának oktatása és kutatása. A változatos és sokrétű kutatómunka számos elméleti és gyakorlati vonatkozását magyar és német nyelven több tudományos publikációban, szakkönyvben, jegyzetben találja meg a mai olvasó, de néhány akkori kiállítási anyagban, országos szabványban is fellelhetők a Tanszék eredményei, javaslatai. A tudományos publikációk és az írott egyetemi tananyagok mellett kiemelt jelentőségű volt a hallgatók gyakorlati képzésének fejlesztése, melyhez nagy segítséget nyújtott a Ménesi út 5 szám alatti épület alagsorában létrehozott gyakorlati oktatási tér, melyben félüzemi méretű berendezések segítették a technológaiai folyamatok oktatását és hallgatói megértését. Hőkezelő berendezések működtek a pasztőrözés és sterilezés bemutatására és oktatására, barometrikus kondenzátorra kapcsolt besűrítő üzemelt gyümölcssűrítmények előállítására, cserényes többlépcsős szárítás és aszalás lehetőségét teremtették meg félüzemi szinten, és hallgatókkal közösen végezték a gyümölcs és zöldség alapú italok gyártásást és a savanyítási folyamatokat. Az előállított termékek jelentős része értékesítésre került az intézmény dolgozói és az intézmény környékén lakók között. 
Hosszú és aktív pályafutás után 1959-ben Dr. Szabó Béla nyugdíjba vonul. A Tanszék élére Dr. Vas Károly kerül. A széleskörű felkészültséggel és érdeklődéssel, nagy ambícióval és határozott elképzelésekkel rendelkező tudós professzor rövid idő alatt sikeres oktatási, kutatási reformokat vezet be, amely jelentős fejlődést hoz a Tanszéki oktatás és kutatás minden területén. Az oktatási profil a mikrobiológiai képzéssel bővül, és neve Élelmiszertechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék névre változik. Intenzívebbé válik a szakdolgozatot készítő hallgatók bekapcsolása a kutatási témákba. Megszaporodnak az alapkutatási jellegű témák és vizsgálatok, jelentősen gyarapodik a kutatóműszerek, a folyóiratok, a szakkönyvek állománya. 1967 végén 24 fő - köztük több fiatal szakember dolgozik a Tanszéken, amelyből 13 az oktatók, illetve kutatók száma. A Tanszék kutatási szerződést köt a Nemzetközi Atomenergia Szervezettel (IAEA, Wien) és néhány hazai intézettel. A Tanszék kutatási eszközparkja bővül. Az élelmiszerek besugárzásos kutatásara röntgen besugárzót telepítenek Tanszékre, és szoros együttműködés alakul ki az akkor Kőbányán felállított Izotóp Laboratóriummal. A Tanszék oktatómunkáját elismert külső szakemberek meghívott előadóként segítik.
A tartósítóipari képzés beindítása
1967-ben Dr. Vas Károlyt a KÉKI főigazgatójává nevezik ki és Tanszék vezetését Dr. Almási Elemér veszi át. Kinevezése része annak az tervezett oktatási program váltásnak, mely a tartósítóipari képzés  beindítását célozta. Dr. Almási Elemér a Tanszékre kerülése előtt Konzerv- Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet hűtőipari részlegét vezette, és a Tanszékre érkezését követően elkezdődik a régi/új diszciplínát jelentő tárgy a Hűtőtechnológia elméletének és gyakorlati oktatásának megalapozása, a programok tartalmi, módszertani kimunkálása, lektorálása, a munkatársak egyéni felkészítése. A tárgy gyakorlati oktatási anyagába élenjáró francia, angol és német intézetek, laborok módszertani útmutatásai kerülnek beépítésre. Az 1969. jelentős dátum mind az intézmény, mind a Tanszék életében. Az eddig Kertészeti Főiskola néven nevezett intézmény a Tartósítóipari Szak létrejöttével egyetemi szintre emelkedett, és neve a Kertétszeti Egyetem névre változott. A változás egyben intézménybővülést is jelentett. Ez egyetem keretei közé került a korábban Élelmiszeripari Felsőfokú Technikum jelentős része. E bővülés az Élelmiszer és Hűtőtechnológiai Tanszékhez csatolja tanszéki csoportként a felsőfokú technikum Konzervtechnológiai Tanszékét, a Mikrobiológiai Tanszékét valamint a Dohányipari Tanszékét.  A szakvezető Dr. Amási Elemér lett, aki később rektorhelyettesi feladatkat is ellátott. Az 1869 őszén létrejött Tartósítóipari Szak képzési terveit a Tanszék saját részéről jól átgondolt, részletes oktatási koncepcióval támogatja, és nagy részt vállal a kari feladatok kivitelezésében. Új jegyzetek, jegyzetpótló anyagok készülnek. Megjelenik az Élelmiszerek gyorsfagyasztása című tankönyv, melynek első kiadását hamarosan követi a 2. kiadása. Az élelmiszerek gyorsfagyasztása tantárgykör gyakorlati képzésében jelentős szerepet kap a Magyar Hűtőipari Vállalat, melynek székesfehérvári, győri és békéscsabai gyárait az Élelmiszeripari és Földművelésügyi Miniszter Gyakorlati Oktatási Bázissá nevezi ki.
Az élelmiszerek gyorsfagyasztása mellett új diszciplínai területként jelenik meg a gyümölcsök és zöldségek hűtőtárolásának oktatás és kutatása, és az akkor lendületet kapó szabályozott légterű tárolás technikai és technológiai fejlesztése. 1974-ben az OMFB támogatásával megépül a Tanszéken a többkamrás szabályozott légterű tároló, és számos hallgató kap szakdolgozat és diplomakészítési kutatási feladatot e területen.  
A Tanszék által oktatott tárgyak köre változatos. A kétlépcsős képzés első szintjén (akkor üzemmérnök képzésnek nevezett főiskolai szinten –ma BSc képzés) a Hűtőtechnológa I. (Élelmiszerek hűtésének hőfizikai alapjai) Hűtőtechnológia II. (Gyümölcsök és zöldségek hűtőtárolása) Hűtőtechnológia III. (Élelmiszerek gyorsfagyasztása) tantárgyak egy-egy szemeszter oktatási anyagát fedték le, mely tantárgyak hallgatása minden tartósítóiparos hallgató számára kötelezően teljesítendő tantárgyat jelentett.  A szak számára a kötelez tantárgyak mellett a szakirányos hallgatók számára szakköri foglalkozás keretei között a hűtés gépészeti megvalósítása (hűtőkörfolyamatok) a hűtőházak építészeti kialakítása, a hőszigetelés anyagai és kivitelezésének módjai is oktatásra került. 
A lineáris kétlépcsős oktatás okleveles mérnöki szintjén a szakirányú technológiák tantárgyai voltak hivatottak a mélyebb ismeretek oktatására, és a Tanszék feladata volt az egy szemeszter időtartamú üzemvezetői gyakorlat megszervezése és irányítása. 
Fentebb leírt feladatok mellett az Élelmiszer-és Hűtőtechnológia Tanszék látta el az Egyetem kertészmérnök szakos hallgatóinak az Élelmiszertechnológia tantárgyának oktatását is
Az Almási Elemér által 18 évig irányított Tanszék dolgozóinak száma ekkor 23 fő volt, közülük 12 fő egyetemi végzettségű oktató, kutató, akik közül 5 főnek volt tudományos minősítése. Almási Elemér betegsége és halála után 1985-ben Erdélyi Lajosné Dr. veszi át a Tanszék irányítását aki akkor rektorhelyettesi feladatokat is ellát. A vezetőváltás után röviddel megváltozik és kibővül a Kar szakstruktúrája és oktatási szerkezete. A tartósítóipari képzést felváltja az élelmiszeripar teljes diszciplináris körét átölelő élelmiszermérnök képzés.